... avagy hogyan esik át a védtelen (és egyelőre még gyermektelen) férfiember a tűzkeresztségen?
Érzékeny a szagokra. Meg az illatokra is. Folyton émelyeg. Persze ezt is olyan virgis módon. Minden normális nő reggeli rosszullétektől szenved, míg ő felkelés után belapátol egy hatalmas tál müzlit, két óránként eszik, este meg hányingere van. Erre persze napközben is képes, szinte bármikor, feltéve, hogy neki nem tetsző szaggal találkozik. Márpedig az elmúlt hetekben gyakorlatilag minden szag ide sorolható.
- Na, menj zuhanyozni - parancsol rám, miközben akkorákat pislog a tévé előtt, mint egy elefánt. Kényszeredetten tápászkodom fel, hogy elinduljak esti toalettem elvégezni, amikor utánam szól: - De nehogy tusfürdővel! Tudod, hogy nem bírom az illatát! Nagyon erős.
- Hát akkor mivel? - nézek vissza értetlenül. Eleve kellemetlen, hogy a szokásos másfél órás, könyvolvasós kádbandöglés helyett zuhanyoznom kell, és akkor még tisztálkodószert se használhatok?
Azért kell tusolnom, mert alig három hetes friss vágás éktelenkedik a hasamon, egy műtét folyományaként. Azt történt ugyanis, hogy az urológus, akihez mindössze egy receptet feliratni ugrottam be, a következőket mondta, félig lehunyt szemmel, miközben lopva az arcomat figyelte:
- Akkor veszünk egy kis kenetet, megnézzük a prosztatát...
- Nem doktor úr! - vágtam közbe határozottan - Nem veszünk kenetet, és nem nézzük meg a prosztatát! Felírunk receptet!
- Hát... akkor nem - válaszolta meglepve. Nyilván nem szokott hozzá a harcias betegekhez. Bár én valahogy úgy képzelem el, hogy egy urológus csak harcias betegekkel találja szemben magát. Legalábbis abból ítélve, hogy mit gondoltam én, amikor az orvos azt kívánta ecsetelni, hogy mit szándékozik tenni védett természeti értékeimmel (értsd: olyan terület ahol ember még sosem járt).
A szóváltás eredménye az lett, hogy külső vizsgálatnak vetett alá, és megállapította, hogy visszértágulatom van, ami veszélyes lehet a nemzőképességemre. Ettől persze megijedtem és gyorsan lefixáltam vele egy időpontot a operációra. Két hétre rá jött az a bizonyos vasárnap.
- Nem megyek műtétre - mondtam azonnal Virginek, diadalmasan lengetve fejem felett a pozitív terhességi tesztet. - Minek? A világon semmi baj a nemzőképességemmel.
- De mész! - parancsolt rám a gazdi - Meg kell csinálni. Mikor akarod? Amikor majd nagy pocakom lesz? Inkább most ess túl rajta, hogy ne akkor legyél hikomat, amikor már tényleg nem szabad cipekednem.
Megint igaza volt. És most itt állok a szoba ajtajában, készülődve a nem akármennyire körülményes zuhanyzásra, és azon töprengek, hogy mégis mi a fenével mosakodjam.
- Hogyhogy mivel? Szappannal természetesen - vágja rá Virgi. - Ott a teafa szappan, annak alig van szaga. A tusfürdőd meg büdös.
- Tudod ám, hogy mi a büdös? - válaszolom, és finom célzásokat teszek arra, hogy vacsorára sült krumplit evett fokhagymával.
Azt írja a két hatalmas könyv (mától fogva A VARÁZSKÖNYVEK), hogy ez a szagérzékenység az első trimeszterben végig tapasztalható lesz. Épp úgy, ahogy a fáradékonyság, aluszékonyság és a fejfájás is. Nem beszélve a hányingerről (direkt nem írok reggeli rosszullétet, hiszen Virgiről van szó, nála meg ugye semmi sem úgy megy).
Azt persze egyik könyv se írja, hogy a szagérzékenység szelektív. Csak az büdös, amit annak akar érezni. Vagy valami ilyesmi lehet a dolog mögött, mert Bálint (az keresztfiú) dugig telerámolt pelenkája érdekes módon csak szerintem volt rettenetes szagú.
A múlt hétvégén ugyanis bébiszitterkedtünk. Kingáék esküvőre voltak hivatalosak és minket kértek meg, hogy vigyázzunk a trónörökösre. Tökéletes nap volt. Estig. Akkor ugyanis eljött a fürdetés ideje.
Életem első ilyen élményében volt részem. Virgi egyrészt azért, mert nő, mert nagynéni, mert keresztanya, másrészt azért, mert az anyai ösztönök már eddig is erősebbek voltak nála, mint másoknál, harmadrészt pedig azért, mert nem először csinálta, könnyedén vette az akadályt. Beült a hatalmas kádba, és gondosan beállította a vízhőmérsékletet.
- Beadod nekem Bálintot? - kérdezte
- Persze. De rajta van a pelenka - válaszoltam tanácstalanul, miközben szörnyű gyanú fészkelte be magát a fejembe.
- Hát vedd le róla! - mondta Virgi, miközben sunyi mosoly indult el szája csücskében.
- Jó, de hogyan? - tartottam magasba a gyereket, mint aki a kikapcsoló gombot keresi egy játékbabán.
- Hát tépd le. Ott a tépőzár te! - válaszolta Virgi, immár széles vigyorral, amely mögött már kifejezetten gonoszságot szimatoltam. - Mindenre én tanítsalak meg?
- Igenis, Yoda! - mondtam, és lerántottam a pelust.
Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, milyen érzés, ha Virgi rosszul lesz a szagoktól. Bálint ugyanis nem lazsált a legutóbbi pelenkázás óta.
- Öööö... basszus! Ez tele van! - néztem rémülten Virgire, aki már nem tudott válaszolni a röhögéstől.
Álltam a fürdőszoba közepén egy meztelen babával a kezemben és nem tudtam mitévő legyek. Ki nem vihetem a pelenkázóasztalra, hisz még a bokája is szaros, le nem tehetem ugyanebből az okból kifolyólag. A kádba sem rakhatom be, mivel ott ül Virgi.
- Mosd le! - mondta a drága, miután levegőhöz jutott.
- De hol?
- Ott a mosdó, tedd bele, és mosd le a fenekét!
- Rendben! Hol a szivacs? - válaszoltam és igyekeztem Bálintot olyan messze tartani az orromtól amilyen messze csak lehet.
- Nincs szivacs, csak mosd le! Ne bénázz már! - csapkodta Virgi a vizet. Szerintem kifejezetten élvezte az ingyenburleszket.
- Kézzel??? - meredtem rá megdöbbenve.
- Hát persze! Nem lesz semmi bajod, majd utána kezet mosol.
Azt hiszem ember még soha ilyen gyorsan nem mosdatott meg csecsemőt, mint én akkor. Csap kinyit, hőmérséklet beállít (ez hogy jutott eszembe, máig nem tudom), Bálint betesz, dörzsölget, öblít, megint dörzsöl, kész. Nekem óráknak tűnt a művelet.
- Na látod. Megy ez - mondta Virgi elégedetten, miközben átvette tőlem a lecsutakolt babát.
- Hogy tud egy ilyen kicsi ember ilyen büdöset csinálni?
- Ne aggódj! A saját gyerekedét nem érzed majd annak. - nyugtatott Virgi, majd mosolyogva hozzátette: - Gratulálok. Átestél a tűzkeresztségen. Fogd fel szakmai gyakorlatnak.
Elégedettem szemléltem őket a kádban, roppant büszke voltam magamra, hogy ilyen ügyesen megoldottam ezt az embert próbáló feladatot. Közben pedig egyre az járt a fejemben, hogy ő bezzeg semmit nem érzett, azzal a hirhedetten kiélesedett szaglásával.
Az én tusfürdőm meg büdös neki.
(szerzői jogok fenntartva)
