…avagy a nap, amikor minden világossá lett
Hajnali ötkor az ember nem kel vidáman. Még akkor sem, ha tudja, hogy ismét felvirradt egy nap, amikor húszegynéhány percen keresztül hallgathatja a gyermeke szívverését. Sőt, nem csak ő, de az egész kerület is. Ezek a CTG szerkentyűk ugyanis elképesztően hangosak. Jellemző, hogy a laikus számára értelmezhetetlen gombok közül az egyetlen értelmezhetőt nem találni sehol – a hangerőt.
...avagy konzumfüggőség a nyolcadik hónapban.
Virgi ragaszkodik ahhoz, hogy mellette legyek a szülőszobában. Én ennél sokkal konzervatívabban fogom fel az egész folyamatot.
- Van még Rennie? Ég a gyomrom! - fordulok félig kómában Virgihez, aki épp szokásos lefekvés előtti szeánszát végzi: terhesvitamin bevesz, ásványvíz, pézsé, orrcsepp bekészít. Mielőtt elaludna, felrázza a párnát és a hátát nekitámasztva felül az ágyban, előveszi a Varázskönyvet és gondosan elolvassa az aktuális hétre vonatkozó valamennyi tudnivalót. Mi történik a testével és főként mi történik a babával ezekben a napokban? Már a 26. hétnél tartunk.
Virgi már érzi is, én meg még hallani se hallhatom.
Bővül a családi fotóalbum
... avagy hogyan esik át a védtelen (és egyelőre még gyermektelen) férfiember a tűzkeresztségen?
Érzékeny a szagokra. Meg az illatokra is. Folyton émelyeg. Persze ezt is olyan virgis módon. Minden normális nő reggeli rosszullétektől szenved, míg ő felkelés után belapátol egy hatalmas tál müzlit, két óránként eszik, este meg hányingere van. Erre persze napközben is képes, szinte bármikor, feltéve, hogy neki nem tetsző szaggal találkozik. Márpedig az elmúlt hetekben gyakorlatilag minden szag ide sorolható.
A terhesség folyamata a nők számára lényegesen kevésbé problémás, mint nekünk. Ők ösztönből cselekszenek. Ha fáj valami, szokatlan dolgokat produkál a testük épphogy nem legyintenek és fogják a terhességre. Mi meg azonnal telefont ragadnánk és tárcsáznánk a világ legjobb orvosát, hogy azonnal mentse meg párunkat a fenyegető végveszélytől. Aztán a bankot, hogy hitelt igényeljünk a legjobb orvost kifizetendő.
...és rögtön ki is nyílik.
Azt mondják az első 12 hét a legveszélyesebb. Ebben a három hónapban gyakorlatilag bármi megtörténhet. És annak ellenkezője is. Ezért a nagy többség babonából nem mond senkinek semmit. Minden kismama három hónapos korában jelenti be, hogy gyermeket vár. Ez nálunk ugye ab ovo kizárt, hisz az első pillanattól tudtam, mi az ábra.
...avagy hogyan megy a 15 kilométeres körzeten belül található valamennyi orvos a mi idegeinkre?
A kerületi SZTK-k nem tartoznak a hipermodern magánorvosi rendelők közé. Az ott dolgozók sem azok, akik boldog, kiegyensúlyozott, jól fizetett magánalkalmazottak, akiknek csak azért ér fülig a szájuk, mert van fülük. Ha nem lenne, körbeérne, nyilván. A kerületi SZTK-k egészséggyárak, ahol futószalagon haladnak a betegek ajtókon be, emeleteken keresztül, ajtókon ki. No persze egy gyárban mindig több a selejt mint a manufaktúrában. Viszont a gyári munkást éppen a fizetésének mértékéig érdekli a selejt.
...avagy, hogyan menjünk a 15 kilométeres körzeten belül található valamennyi orvos idegeire?
Vasárnap délelőtt az ember csak nagyon indokolt esetben hívja az orvosát. Meg akkor, ha megrögzött orvoshoz járó, kórházfüggő, healthcare fan, esetleg mindez együtt, hipochondriával súlyosbítva. Esetleg simán csak mazochista állat. Vagy orvoslátogató, akinek az a dolga, hogy ingyen csaligyógyszerekkel tömje meg a dokik polcait. Mondjuk sose értettem hogy működik az ilyesmi: "Doktor úr! Hoztam valami igazán különlegeset a maga számára. Nyugtató. Olyan mint a lórúgás. A legújabb termékünk. Parancsoljon, vegyen nyugodtan! Kóstolja csak meg! Na? Ugye? Finom, nemde? Doktor úr! Doktor úr!!!" Vicces meló lehet.
